Cselló

A cselló (gordonka, kisbőgő) egy nagy hangterjedelmű basszus fekvésű vonós hangszer, és hasonlóan eme hangszercsalád (hegedű család) többi tagjához, vagyis a hegedűhöz, a brácsához és a nagybőgőhöz, ez a hangszer is négy húrral rendelkezik, melyek kvint távolságra vannak egymástól. A nagybőgő és a mélyhegedü közt a közép helyet foglalja el alakja és hangterjedelmére nézve. A legmélyebb húr, vagyis a csellón elérhető legmélyebb hang a nagy C, ezt követi a nagy G, a kis D és kis A húrok. Így a cselló hangolása pontosan egy oktávval van lejjebb a brácsához képest, egy oktávval és egy kvinttel a hegedűhöz képest. A hegedűvel és a brácsával ellentétben ezen hangszert játék közben a földre kell támasztani és ülve játszani rajta. A csellónak szánt kották basszuskulcsban, esetleg tenorkulcsban (ez egy fajta C-kulcs), vagy esetenként violinkulcsban íródnak. A violinkulcsos írás elsősorban a barokk zene időszakában volt kedvelt, igaz ekkor a G-kulcsban leírtakat egy oktávval lejebb kellett játszani. Mély hangjai kitűnően betöltik a zenekari basszus szólam funkcióját. A magas regisztere pedig képessé teszik vezető dallamok játszására is. Mivel a csellistának bal kezével nem kell tartania a hangszerét, szabadabban mozoghat a hangszer fogólapján. Bár nagyobb távolságokat kell bejárnia a bal kéznek, mint mondjuk a hegedűnél, ez a cselló sajátos játéktechnikájával nem okoz nagyobb problémát. A cselló a hegedű után a legdallamosabb vonós hangszer, melynek hangja legközelebb áll az emberi hanghoz.

Etimológia

A cselló név az olasz violoncello (= kis violone) kifejezésből jön, ami utal a származására is: az idejétmúlt violonének a viola da braccio családból származó megfelelője. A magyar név egyébként téves; a cello egyszerűen csak a kicsinyítőképző a szóból. A hangszert korábban (lásd lejebb) basszushegedűnek hívták, (németül: Bassvioline, Bassgeige, (franciául: basse de violon ill. (olaszul: basso di viola da braccio). Később a hegedű violoncino becézgetését kapta a hangszer. A violone (szószerint nagy viola) mindig is azokat a hangszereket jelezte, amelyek nagyobbak és mélyebbek voltak a normál basszushangszereknél. Giulio Cesare Arresti 1665-ben íródott 12 triószonáta c. művében használja először a csellóra a kis violone megnevezést, amiből végül is kialakult a mai név. Az eredeti magyar neve a kisbőgő. A gordonka a cigány nyelvből került át a magyarba. Manapság az előbbi szinte soha-, az utóbbit viszont nagyon gyakran használjuk.

Cselló a népzenében

Általában nem elengedhetetlen része a népzenei csoportoknak, bár szerepelhetnek benne. Erdély egyes vidékein, így Kalotaszeg néhány falvában, a cselló igenis meghatározó eszköze volt a népzenészeknek. Játékstílusát leginkább a kontra akkordírozó játékához lehet hasonlítani. A magyar népi, népies muzsikálásnak is fontos kelléke a cselló. Sok cigányzenész valódi specialistája a gordonkának, amely nélkül egy cigányzenekart nem lehet elképzelni. Az ütőgardon az a magyar népi hangszer, amely formáját tekintve a gordonkát utánozza, bár játékmódja gyökeresen eltérő. Sőt egyes zenészek a cselló átalakításával nyerték az úgynevezett kávás gardont. Ezt úgy tették, hogy a hangszer lelkét eltávolították, a húrlábat egyenesre faragták és átformálták a húrozatot.

Cselló a könnyűzenében

A cselló kevésbé elterjedt a könnyűzenében, mint a komolyzenében, ennek ellenére néha előfordulhat. Nem része a standard line-upnak (kevésbé, mint a hegedű). A Beatles volt az első változtató, ők a Eleanor Rigby és Strawberry Fields Forever számaikban alkalmazták. Az 1970-es években az Electric Light Orchestra a ?bitliszes? átiratoktól lett híres, ugyanis egy cselló és/vagy hegedű szólamot adtak hozzá a szokásos rock felálláshoz. Későbbi, tradicionálisan csellót használó csapat az Apocalyptica, egy finn csellistákból álló heavy metal banda. A Rasputina, két hölgyből álló együttes, akik gót zenét játszanak, és megemlítendő a Break of Reality. Ezen együttesek hozták létre az ún. cselló-rockot. A crossover együttesekben, így pl. a bondban is található(ak) csellista('k). A híres seattlei grunge csapat, a Nirvana is híres volt a csellók alkalmazásáról. A Cursive együttes is használt csellót a ?The Ugly Organ? c. lemezükön. Az un. kamarapop együttesek, mint pl. a Kronos Quartet és a Margot and the Nuclear So and So's is hasznáélnak csellót modern alternatív rockjukban. Emellett az Oasis csapat is csellót alkalmazott a slágergyanús ?Wonderwall? nótájukban. A szám klippjében látszik is, hogy csellóznak, viszont a játékos nem. A magyar együttesek közül a Color volt az első, amelyik cselló szólammal tette szinesebbé, teltebbé hangzásvilágát. Forrás: A Color együttes (Bokor fivérek)

Méretei, arányai

A cselló felépítése nagyban hasonlít a többi ? már fentebb említett ? vonós hangszer felépítéséhez, a hegedűéhez, a mélyhegedűéhez, és kismértékben a nagybőgőéhez. Eltérések elsősorban az eltérő hangolással összefüggésben a geometriai méretekben és arányokban vannak. A cselló nagyobb, mint a hegedű vagy a mélyhegedű, de kisebb, mint a nagybőgő. A cselló hangolása egy duodecimával (oktáv + kvint) mélyebb, mint a hegedűé, tehát az általa létrehozott hangok hullámhossza háromszorosa a hegedű megfelelő hangjainak. Ha ennek megfelelően lennének meghatározva a méretei, akkor egy nagybőgőhöz hasonló méretű hangszert kapnánk, hatalmas menzúrával, amin csak nagyon nehézkesen lehetne játszani. Ehelyett a hangszer korpuszhosszúsága, menzúrája csak kb. kétszerese a hegedűének, viszont vastagsága három-négyszerese. Így a hangszer üregtérfogata jelentősen meg van növelve, ugyanakkor a viszonylag kis menzúra a balkéz számára könnyed játékot tesz lehetővé. Amiatt, hogy a cselló hangolásához képest kicsi a tetőlapjának felülete, annak legmélyebb rezonanciahelye viszonylag magasan, 180 Hz körül van (hegedű: 400 Hz), tehát a mély hangjainak csak második, legfeljebb első felhangját erősíti. Ebből adódik a cselló szólisztikus, basszusban kissé testetlen hangja. Ez az akusztikai sajátosság sajnos abban is közrejátszik, hogy a csellón jóval gyakrabban jön létre farkashang, mint más vonós hangszeren. Még egy eltérés: a cselló menzúraaránya (a nyereg és a nyak csatlakozási pontja közötti távolság, illetve ugyanezen pont és a láb közötti távolság aránya) más, mint a hegedűnél. Amíg a hegedűnél ez kettő a háromhoz, addig a csellónál hét a tízhez. (A két távolság összegét, a nyereg és a láb közötti távolságot, vagyis a húr rezgő hosszúságát nevezik menzúrának.)
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/8c/Cello_front_side.jpg